Függ.

 
 
Háziorvosi rendelő, délután 6 óra, kinn szemerkél a havas eső.
A doktornő okos, figyelmes, türelmes, képben van, magyaráz, van két gyereke és egy Németországban élő testvére. És férje is, akit jelen időben emleget.
A személyzeti mosdó a folyosón van, ott várnak a betegek is. Ha wc-re akarok menni, ki kell mennem.
Az egyik széken ül egy negyven körüli srác, melós ruhában, csillogó szemmel, sokat gyötört, de mégis rugalmas testtel. És valami elképesztő kisugárzással.
Ránézek. Rám néz. Iszonyúan vonz. Nem feltétlenül szexuálisan, bár ebben az esetben olyan elmosódottak a határok.
De nagyon szeretnék közel menni hozzá. És beszélgetni vele. Bármiről. Magáról.
A mosdó közepesen gusztustalan, de legalább van papír. Szappan az már luxus lenne. Nem baj, a bőrfertőtlenítő, amit a szurik előtt fújnak a bőrre, jó lesz nekem is.
Bejön pár beteg, idősek, magasvérnyomás, cukorbetegség.
Aztán belép a srác. És mesél. Rekedtes a hangja, sokat cigizhet. Őszintén mosolyog és magával ragadó energia árad belőle.
“Doktornő, már fél éve tiszta vagyok.”
És mesél tovább.
Én meg úgy jövök el este a rendelőből, hogy ma már megint megérte felkelni.
Hogy feltöltődtem.
Hogy megint kapcsolódtam egy ilyen emberrel.
 

 
Csak tudnám, hogy miért vonzanak ők ennyire.
 
 
addiction_620_413_s_c1_center_center_0_0_1
 
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: