“a lélek körüli szövethalmaz”

 
 
Elég a remény
Ha meggyújtják
Egy pillanatra felpezsegtem
Mert belém ábrándultál
Így volt kiben
Hinnem
 
 
mikor a kezed nyújtottad
segítésre kész-en
 
 
 
Nem hazudok és nem akarok. Füstté szeretem a múltat, álomporrá a jövőt, áramvilággá a véget. Szaporán szorítok és utánozok és száguldó autók ajtajain ugrálok előbbre és előbbre, míg a szíved százezerrel ver az illatomra.
Talán keverem magamat veled?
Egyre több és több kell, egyre nagyobb ingerek és egyre kevésbé hiszek az állandóságban és egyre állhatatosabban a hullámok halktalan hangjában.
 
Valami édes
Valami ékes
Valami éles
 
 
Mikor az álmosan búgó hangod megszólal
És már csak a rezgő vonal remeg
Örökkön érzésimádó
szövethalmazomban
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: