Magam után – egy éjszaka emlékére

 
Belső sírgödörben a szavaim nem lelem
Hazug, ócska, tükörtelen lettem
Ingemet ingerért, kény-szerű kényekért
Gondtalan lecserélem
 
Minden úton keresek egy tekintetet
De csak a sziréna hangja, mi széppé tehet
És sikítva kullogok magam után
Tényleg embert öltem egy éjszakán?
 
Hova menekülhetsz, kibe is bújhatnál?
Belső csenddé darabból sosem váltál
Hát elhagylak most, hogy visszatérhess
A fagyott magányból szűnni szeress
 
Hogy ne legyél, te kicsike, rest
Megtanulni ölelni
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: