Befelé nyító ablakok

 
 

Elengedni… Hogy a múltad visszajöjjön
Szépsége múltán szabad leszel
Megérteni… Hogy egészbe törjön
Mert érintése életet lehel

 
 
Beléd… Belém. Elmulasztottuk a pillanatot, feledni hagytuk a jövőd, tagomba szakadt apró lélegzetdarabkák suhantak át az úton, és bármennyire is kevés volt az édesség és bármennyire is fojtogatott a fáradtság, hallottam az üzenetét: ne akard közétek erőltetni, függönyfallá falni a ki nem mondhatót, az őszinte sokat mondást, az elvárt csodákat, a színezett meséket, a kábító kardalokat. Küzdelem ez az elejétől, ugrás a semmi bokáját rugdalva, és izzadságtól lopott, kővé meredt, üvegektől mentes arcokon át sem látod visszaívelni a saját pillantásod, a behívások bizalmat csorgató létét. Nem próbálsz küzdeni, senkit sem akarsz megütni, de a befelé nyíló ablakok mögött csak a saját világod láttad viszont.
 
 
És ez megijesztett.
 
 
Nagyon.
 
 
 

 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: