Ölelés

 
Múlandó magány
Szétfolyó sorok
Szép színű talány
Beléd ma meghalok
 
Az illatodba…
A szíveidbe
A fájdalmadba
A vágyódó szemedbe
 
A pillantásod tűzeget lehel
S az ölelésed örök-séget lel
És oly mennyei csodákat
Melyért megéri várni a mákat
A közelséget, a tegnapot
A pillanatnyi alakot
Mely lágyan elsuhant a fák között…
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: