csorogva csalva

 
Csillogva szétizzadt magány
Foszladozó, szívélyes talány
Hogy miért sír magában az a lány
Aki keblére ölelhetné a világot
 
Szomorú tény
Hogy az a fény
Csak sajgó önkény
S még nem valóság
 
Csukd be, nyisd szét, törd egésszé
Vesd meg, fuss el, légy enyémmé
Félj is, élj is, s feledve tedd
Amit a tegnap mocska sosem enged:
 
Otthonra lelni a koszos hidegben
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: