Magamban

 
Hagyod, hogy elsuhanjon melletted az élet. Képtelen vagy élni, de fájsz megégni, és félsz szeretve törve lenni. Süvít a pusztulás, hiányzik az estékkel beléd sajdult vágy, a minden ízedet széjjeltartó megszokás, a gondolat, az érzés, hogy van valami, ami ellen, hogy van valami, amiért tenni létszerű. De a szerűség nem az élet, a létezés nem a valóság tákolmánya, és embernek lenni sem marasztal tönkre aszott magánydarabbá… Ó, ha volna erőm kicsinnyé savanyodott éledet, s ha volna hitem semmibe maradó lelkedet lépcsőkké, talpakká szemen szedett szerelmekké szavatolni… Úgy talán tudnék szépet álmodni ügyed érdekében.
De így csak töprengve maradok…
Magamban.
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: