“A kaland odaát van!”

 

“Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.” Hamvas Béla

 
 

 

 

 

 

 

 

Én amúgy Belgyógyot tanulok, de tényleg, de tényleg, de tényleg, csak ha már egyszer végre netközelbe jutok, és a hangulat is megszáll (nem kevéssé, mint a Differenciáldiagnosztika és az Infektológia), akkor osztok meg Veletek érzéseket, mert az még mindig jó, bár csiszolódás van sok, púpos Lilla a prés alatt, de jó nekem.
Csak hát az izomláz az fájdalmas dolog!

 

De olyan jól fájdalmas, tudjátok.

 
 
Köszönet Kingának (azért is), hogy eszembe juttatta fentebbi sorokat, és a weheartit.com-nak, hogy még mindig bármilyen hangulatképet megtalálni ott.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: