Szűkség

 
Megfulladunk magunkban
Saját, romló szívvilágunkban
Mert szétvirágzó igazságunkban
Csak elmosódó pusztulás van
 
Álomlátás és mélyölelés között elakadtunk élesen, görcsbe rándult belső, villámba repkedő külső alakok között. Ha elválunk a porladásért, ha a szemünk előtt szorítva szorongó lepel fedi be hamvas világunkat, az álédes magány fogja szétrepeszteni puhán sodródó bőrünket.
 
Ez a fertő olyan színesen áporodott…Mert
a kérdések a válaszokba szerelmesek.
 
S felteszem, csak úgy legbelül, az itt élő, ítélő gondolatot:
 
Amiben szűkölködöm, arra biztos, hogy szükségem van?
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: