Terápia

 
Érdekes élményben volt tegnap részem. 8 éves öcsémmel, Leventével játékboltban jártunk. A legók után egyből a fegyverekhez kellett mennünk, ahova utánunk 2 perccel egy csontsovány, kopasz, szemöldök nélküli kisgyermek lépett oda. Számomra az első pillanattól egyértelmű volt, hogy valamilyen kemoterápiás kezelésben részesülhetett. Figyeltem a testvéremet, hogy reagál-e valahogyan, feltűnik-e neki valami, de a szokásos “gyerek az ismeretlen gyerek mellett” koreográfián kívül nem láttam rajta semmi különöset.
Mikor már kijöttünk a boltból, óvatosan elkezdtem puhatolózni, hogy észrevett-e valami “furcsát” azon a másik gyerkőcön. Mire ő fintorogva közölte:
– Hát igen. Gépkarabélyt akart! Normális az ilyen?! Amúgy miért kérded? – mire én mosolyogva megráztam a fejem.
 
Ítéletek. Sajnálat.
Csak a felnőttek sajátja.
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: