Szerengve

 
Havazik.
Lelkem a sűrű ködbe
A fehér hóesésbe
A jégkristályok hideg vizes ölelésébe
Minden pillanatban
Leheletnyi nyom nélkül
Siváran, hallgatagon
Ál-élettel telve
Szerengve
Beleveszik
 
Kutassunk fénytől
Ápoljunk jégport
Öleljünk hidegben
Felejtsünk mámort
 
Tegyünk úgy, mintha
S ne mondjuk soha
Hogy úgy megráztál engem
Hogy leszakadt a szívem
És vérzik minden lelkem
Pedig egy van nekem
Egy apró, halvány sebfolt
Mit a január majd kiolt
 
És nem leszel már semmi
Csak emlék, hogy megérte szeretni
Csak egy kósza gondolat
Hogy kitépted belőlem magadat
És elvitt a gyorsvonat
Mielőtt annyit mondhattam volna:
 
Várj még.