Kötődés

 
Aki nem tud kötődni hamis viszonyokhoz, csomós világot szorítani, az végül majd magának való világába fulladva állít magányból palotát, sivárságból dicsfényt és jégvilágból ölelést. Kellenek, hogy kézen fogjanak, utat mutatnak, mert vezetnek, a sötét éjszakából a kavicsfoltos dombokra, ahol a frissen hullott hó megcsillan a síneken.
Mindig felszabadító érzés nézni a felém száguldó vonatokat, mert egy pillanatra olyan, minta… Mintha megállna a légzésem és nem verne a szívem. Egy pillanatra, arra a röpke illúziótöredékre… élek.
 
Mondják, hogy a ki- és belégzés, a két hang között csendben lakik Isten.
 
Én meg csak úgy mondom, hogy ez igaz lehet.
 
Már ha létezik Isten.
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: