Tökéletes vágyak

 

 

Tele vannak az önsegítő könyvek azzal, hogy mindig pontosan tudnunk kell, hogy mit szeretnénk. Egyesek úgy közelítik meg, hogy az Univerzumnak, Istennek, a Nagy és Bölcs Világszellemnek tudnia kell, hogy mi a kívánságunk, hogy teljesíteni tudja. Mások inkább a képzelet (imagináció, ha-ha!) teremtő erejével hozakodnak elő, míg vannak olyanok, mint például a reklámból jól ismert Seneca, aki azt mondta, hogy “Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

 

 

 

Mivel valami rejtélyes módon én vonzom az olyan könyveket, amelyek tele vannak bölcsnek tűnő mondásokkal és gondolatokkal, tisztában vagyok fentebb említett ténnyel, már egy jó ideje.

 

 

 

Ilyen indíttatásnál fogva reptetem a gondolataim a világegyetemben, hátha a vonzás törvénye vagy a réz*** bagoly (elnézést,elnézést) segít megvalósítani. Tavaly például leírtam az okosfüzetembe (mindig van ilyenem, nagyon ajánlom figyelmetekbe, igen hasznos kis tárgy, mert hát “kinek nincsen esze…”) a Tökéletes Párom paramétereit, a szeme színétől és a műveltségétől kezdve a lelki beállítottságán és a horoszkópján túl a családja jellemzéséig.

 

 

Gondolom mondanom sem kell, hogy ráolvasás és mitikus szeánszok nélkül is működött a dolog, mert képzeljétek csak, találkoztam az illetővel, a kéréseim testet öltöttek! Ezek után még jó, hogy úgy éreztem, hogy nekem ez sok, ez nem kell, ez nem is jó…

 

 

A nagy élettapasztalat, a levont konklúzió, az önismeret fejlődése ezek után annyi, hogy már semmit nem hiszek el magamnak, vagy legalábbis a korábbiakkal ellentétben tisztában vagyok azzal, hogy elképzelésem sincs, hogy mit akarok…

 

 

Ezek a romantikus indiai utat idéző képek először bámulatba ejtettek (nem, nem a márkás cuccok, csak a címből tűnt fel, hogy azokat is lehet figyelni), és az volt az érzésem, hogy igen, én ezt akarom, ilyet, így, és úúú (most képzeljetek ide mindenféle lányos nyigésnyögést), majd jobban megnézegetve szemet szúrt, hogy milyen hidegek ezek a képek. Hogy mennyire csak az élménynek, csak a póznak szólnak, és a egyetlenegy olyan kép sincs, amin a pár csak úgy egymás szemébe néz. Mindig másfelé, jobbik esetben is csak egy irányba…

 

 

Persze lehet csak az volt a hiba, hogy nem Péternek hívták.
Mindegy is.

 


Mert tudod mit?

 

Legyen meg a Te akaratod.

 
 
Köszönet Annának a képekért : )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: