Agyamra ment fonalak és kötődések, avagy Edith Piaf zenéje és Jodie Anne Candy képei

 

 

Elképzeltem, hogy úgy kezdem el ezt a bejegyzést, mint valami igazán mélyre szántani vágyó amerikai dráma: bemutatom az átlagos életemet, az átlagos családomat, az átlagos környezetemet, az átlagos magamat, és az első jelenet utolsó mondatával robbanásszerű közönyösséggel elvágom az egészet.

 

 

Meglenne a maga hatása annak is, ma például felmosás közben, mindenféle Hamupipőke-érzelmet félre téve inkább videoklipet forgattam képzeletben a világ talán egyik legszebb számához, amit sikerült saját magam számára megkeserítenem a negatív kötődések kialakításával.
Ne kössetek szép zenéket, hangokat, illatokat senkihez, még a végén mérgesek lesztek rá, hogy elrontotta az él-ményeteket, pedig hát ez is csak a ti fejetekben játszódott le. Mint ahogyan minden más is.

 

 

Tartok tőle, hogy megint olyan összetett mondatokat sikerül kerítenem, hogy egyes olvasók azt hihetik, hogy mivel nem értik, talán van valami értelme, és elkezdenek gondolkodni rajta, de mielőtt bárki ebbe a hibába esne, jelzem, hogy lentebb van egy youtube videó, csak zene, Edith Piaf “Non, Je ne regrette rien” című száma, ami olyan varázsos hangulatot csepegtet belénk, hogy hirtelen, vagy fokozatosan, de a lényeg, hogy térben és időben valami egészen más síkba kerülünk, valahova máshova, ahol egyáltalán nem biztos, hogy jobb, de legalább izgalmas, tudjátok, varietas delectat, avagy hiába képzeljük, hogy csak mi vagyunk hozzá szokva az ingerdús létezéshez, már több ezer éve ezt nyomja mindenki, csak manapság tudományosan is alátámasztjuk, és sokat beszélünk róla.

 

 

Hipphipphurrá, ha valakinek még megvan a fonál, akkor most már tényleg tessék eldobni, felesleges fogni, Ariadné csak egy unatkozó királylány, és én még csak mintát sem tudok kötni (de az egyszerű, sima kötés már megy ám, mert azt mondta egy kedves aneszteziológus néni, hogy az fejleszti a kézügyességet).

 

 

Csak egy javaslat a részemről: Élvezzétek a képeket, merüljetek el a hangulatokban, az arcokban, az érzelmekben, a kifejeződésekben.

 

 

És felejtsétek el, amit idáig írtam.
Nem bogozom ki magam én sem sosem.

 
 

 
 

Synesthesia Garden
Artodyssey

One Comment to “Agyamra ment fonalak és kötődések, avagy Edith Piaf zenéje és Jodie Anne Candy képei”

  1. tényleg nem érdemes a kedvenc számokat személyekhez kötni… és ébresztőnek se beállítani =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: