Mindig lenyűgözött az olasz hangulat, a temperamentum, a pezsgés, az életmód, a nem szenvedélytelen, de nem is spanyolosan ízes, sokkal inkább nyeglén nőies láng, ami ebben a nemzetben él.
Mikor találkoztam Nicoletta Ceccoli képeivel, először is az jutott eszembe, hogy jé, ez kicsit olyan, mint Mark Ryden, másodjára pedig az, hogy tuti, hogy az alkotó csillagjegye Halak.
Az, hogy olasz, fel sem merült bennem.
Zsiráfok és meseelemek, cukorkák és pillangós álmok, bizarr kislányok és tehetetlen semmifelé haladás.
Számomra nagyon kifejező, persze lehet, hogy csak azért, mert az én világomat fejezi ki.
De végülis ez az egyik cél, keressük mindenben az önigazolást, hogy azután “ugyanolyan meztelen seggel feküdjünk a boncasztalon”, ahogyan mindenki más, hogy kedvenc Csernus dokinkat idézzem.
Amúgy van ebben némi igazság, de a halál nem cél, nem eszköz, pusztán egy állomás. Egy hangulat. Egy lelkület. Egy lendületes lassulás.
A test pedig nem feltétlenül korlát, sokkal inkább lehetőség.
Már ha megtanulunk élni vele.
Nicoletta Ceccoli
Wicked Halo
Vélemény, hozzászólás?