Könnyed-én

 
Hatalmas megkönnyebbülés és végtelen álom. Nem tudod, melyik úton fojt majd meg a vértelen vég, és az untalan önmarcangolás mutat feljebb a jelennél, de miért mindig a görcsök, a merev magány, a boldognak lenni nem akaródzás százszor ismételt szürke sikolya?
Térben és időben lényegülök magamban, rázkódástól fáj a fejem, de elvégre is, mindenki, aki itt van, azért él, mert sorsa volt a megszületés, az aranyló táj felett önfeledten ellihegett halálima, hogy veled is egy magaslat felé hajt a világ, a mennyek ölébe sárosan hullás irányába.
 
nem tudok elválasztani,
nincs emlékem, hogyan
kellene írni,
csak azt tudom,
itt legbelül,
hogy jó nekem,
szeretett leheleted könnyedsége alatt
ezerszer meghalni
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: