Átlélegezni, ha

 
Van olyan mélysége a dolgoknak, mikor a feszülő-szétrobbanó energiák sem tudnak mosolyt porlasztani. Mi vagyunk a mindig kiábrándulásra készülő, de örökkön lelkes két lélegző lélekző, a folytonos be- és kilégzés állapotában csüggedő csoda. Kortyoljuk a szavakat és felébresztjük a semmit, de a több az néha kevesebb, én útra vágyom, és nem megérkezésre, és nem is a lelked falába véresre vert homlokom alvadását késleltető simogatásra.
 
A folytonos mondatok javításra várnak, az erő a kért közönybe törik.
 
És már nem fáj a semmi
Csak hogy elkezdhettem volna hinni
Ha lett volna lelkem
Téged egy kicsit
Tovább átlélegezni
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: