Átlélegezni, pedig

 
Átlélegezlek magadba téged
Hogy elhidd végre, tényleg ez az élet
Cseppnyi csodák óriási mozaikja
Gyémántból vágott kicsi vaskarika
Rozsdás, koszos, de benne van mindenem
Az egész kiábrándulandó életem
Görcsösre apasztott kapaszkodója
A végtelen óra mutatója
A fagyott szeretet helyébe égett félsz
És megint nélküled vagyok csak egész
De te mindenek felett csak csak ítélsz
Pedig nem is tudod a nevem
Pedig én megmondtam már neked
Legalább százszor
 

Átlélegezni, ha

 
Van olyan mélysége a dolgoknak, mikor a feszülő-szétrobbanó energiák sem tudnak mosolyt porlasztani. Mi vagyunk a mindig kiábrándulásra készülő, de örökkön lelkes két lélegző lélekző, a folytonos be- és kilégzés állapotában csüggedő csoda. Kortyoljuk a szavakat és felébresztjük a semmit, de a több az néha kevesebb, én útra vágyom, és nem megérkezésre, és nem is a lelked falába véresre vert homlokom alvadását késleltető simogatásra.
 
A folytonos mondatok javításra várnak, az erő a kért közönybe törik.
 
És már nem fáj a semmi
Csak hogy elkezdhettem volna hinni
Ha lett volna lelkem
Téged egy kicsit
Tovább átlélegezni
 

Üzenet a könyv alól

 

Amúgy mellől.

 

De létezik, létezik egyáltalán ilyen szó, hogy alól?
Szerintem én még SOHA nem használtam.

 

 

 

 

 
 
Forrás: thisisnthappiness wearethedreamers via Ilka : )