Szövevények

 
 

Álmodjuk magunkat a végtelen térbe, a sors-rontott csapdavilágba, a mennyeiségeket magába fogadó puhakönnyű létezésbe.

 
 

 
 
 

Szabdaljuk szét a tudatunk, szerkesszünk át az addigi értelmezéseink.
 
 

 
Ne higgyünk annak, aki a kapcsolatok okát miértekkel akarja sarkítani.
 
 

 
Váljunk eggyé, érezzünk valót, szeressünk tisztán.
 
 

 
Vagy koszosan, ha más nem maradt, de kapcsolódni…
 
 

 
 
kell.

 
 

 
Vagy lehet?
 
 

 
 

Tatiana Plakhova
 
 
Köszönöm Viktornak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: