Sugár

mind egy nagy massza
kierőltetett megalkuvás
kalitkába zárt, szárnyatlan égi vándor
nyárson sült, magányos tengerlakó

A tavasz ígérete szép is lehetett volna, ha szárazra számított terem nem tölti ki minden nap a felejtés búsvidor alkonya. Minden messze-csengő, csukló csodába bele tudom álmodni a felhők közül álfélénken, őserővel áttörő, senkire nem pillantó napsugarat. Örökké a fény iránti elvakult, képeket magának mutató vágy, a nincstelenség miértje vezet, és mindez miért?…

Nem is vagyok én oly bájtalan.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: