sal.

A szabadságot a kötél hosszában lehet mérni.
A valóságot a világért nem lehet eladni.
A végtelent cseppekben számolva lehet érezni.
És téged, téged csak a saját szememen át tudlak szeretni.

Nem indulénk, ha nem lenne ilyen tompa a mögöttem feszülten fekvő, elhagyott-hanyagolt táj. Falakat kaparok végtelenbe, elmaró vágy farag szobrokat belőlem, mint a kapcsolat-ok sivársága fényre tudna szorítan engem.

Letagadom, elvisítom, megélem, beléd süllyesztem.

Csak ne kellene már a pótcselekvést is pótolni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: