A Kősziklának.

rohantam feléd
és te megforgattál
magad körül
a lábam a levegőben lógott
és elfelejtettem, végre
azt a tegnapi gyolcsot
a véres fadarabot
a műanyag keresztet
az üveg mögött a halott testeket
csak a szabadság, ami teremtett
nekem életet, és nem halált

messze ég a gyertyaláng

mindig fúj a szél fölötte
ha akarta, összetörte
ha odament, elsöpörte
de magamat, újra érezve

csak veled éltem át
egy hajnali utazás alatt

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: