Laciknak.

Hétfő

Ha ki tudnék tenni egy pohár vizet az ablakba, hogy csendesen átsüssön rajta az ébresztő, meleget adó fény, talán hihetnék még valamiben.
Fáraszt, hogy csak más látja a fényem, én nem.
Bár belenézhetnék a saját szemembe.

 

Szerda

Ilyenkor sosem jut az eszembe semmi.

 

Vasárnap

Este. A műanyag üvegen ilyen tájt nem süt át a napfény. A vonatjegy le van pecsételve. Nyugalom. Alkotói környezet. Visszataszító egykori múzsák. Az ember változik.
/Miért nem fogadtam el azt az olcsó kis ajándékot szegénytől, miért nem? Miért kiabáltam vele? Miért lettem ideges? Miért nem fogadom el egyszerűségükben a dolgokat?
Miért, minek hisztizek?/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: