Én így szeretlek

 

Ne ítélj! – szólítlak fel,
Mint megannyi romba dőlt Pilátusa
Egy hajdan volt, hajadba simuló érzésnek
Hogy a maskarádéban
Van értelme táncolni

Rég eldobtam és újjáépítettem
Ha volt is kirekesztettem
Mindent, amiben egy gyermek hihet
Új lapra tűzdelek, tudod mert
Nincsen szeretet.

Szomorú, olyan nagyon szomorú
Ahogy neked csilingelek
Csettintek, csivitelek, továbblépek
Csak feljebb és mindig másféle
Kaland nincs az áporodottságban
Bár elfelejteném, hogy nem láttad
A véresre szeretett kardot a számban

Ölelni vágyok.

Most és mindörökké.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: