A tudatállapotok szivárványa

 

“Ha a rét füvében egy halra találok, aki nagyon rosszul érzi magát, nem ajánlanám, hogy pszichoanalízisbe járjon, nem keresnék diagnózist, prognózist, kezelési tervet, hanem azonnal rohannék vele a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz, és gyorsan a vízbe dobnám.”

 

Alapvetően nagyon bírom ezeket a megmondós, 50-60 körüli, rekedtes hangú figurákat, akik művészettel és mélyreszántással “tengetik” napjaikat, és mindezt igazán laza és magabiztos stílusban kivitelezik.

Bár Feldmár András hangját még sosem hallottam (ígérem, ha olyan géphez kerülök, aminek van hangkártyája, ezen változtatni fogok), valahogy őt is ilyennek képzelem.

A gondolkodásmódja miatt. Ahogyan a dolgokhoz áll . Ahogy egészen máshogy közelíti meg az őrület fogalmát, a tudatállapotok sokszínűségét, az egyéni érzések kavalkádját, az álmokat, az illúziókat, a kapcsolatokat.

Foglalkozik hipnózissal, LSD-vel (erről még kevéssé sikerült meggyőznie), hallucinációkkal, és saját bevallása szerint őt a legjobban az érdekli, hogy az emberek mennyire kerülhetnek közel egymáshoz.

Nem mondom, hogy mindenben követni kell, sőt jobb is, ha jóformán semmiben nem követjük, csak alaposan megfontoljuk, amiket mond-ír, és azután a saját csapásunkat meghatározva megyünk tovább az úton.

“Van élet a halál előtt?”

Nagyon remélem.

 


Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: