Egy éve

Sötét és semmibe nem vehető az önhazudáson átsejlő, magányos igazság. Még szerencse, hogy az üzenetek sosem érnek célba, a jeleket nem olvassa senki. Különben baj lenne, úgy hiszem.
Nincs szükségünk vágyódásra, csak unottan öklendezünk a kötelező kötélbe fonódás körvonalait rajzolgatva. Pánsípok szólnak az éjben, és félünk szabadok lenni. Világunk vár a megváltásra. Élményt könyörgünk a semmitől. Rettegünk, önzünk.

Néha-néha felcsillan még, hogy lehetnék benned szép…

De az az igazság, hogy már ezt is egész rég feladtam.

Talán úgy egy éve.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: