Rabom

 

Ütemről ütemre ismételgetve saját szabályaim szétesését élvezem kéjesen, ön-sajnálva, fáradtan remélve. Nehéz a magam olcsó rabjának lenni, a kereteket szögesdrótba foglalva félni, a gondolatgörcsöket táncolva halálba imádni. Az elérhetetlenség megannyi vágytalan támaszt ébreszt, és minden nap újra szembenézhetnék a véresre szeretett, kereső kezek csontvonalával, ha volna bennem még egy cseppnyi tartás. De nincs. Elveszett. Már réges régen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: