Otthon

 

Furcsa ez az aszfalton visszatükröződő, zengő zaj. Néha nem is tudom, hol a helyem e messzeségben. Azután jönnek rajzolt körvonalak, zúzmarás kapualjak, és ködtől elhomályosított tekintetem sem tud megtéveszteni oly mélyen, hogy fagyos tagjaim megmozdítva ne érezzem, tudom merre kell mennem.  Az emlékezés homálya szépít egésszé, és hiába akarom fejtegetve felejteni a múltam, a bennem lecsapódó tapasztalatmaszlagok színezik mozaikom folyamatossá. Mindegy, merre tartok. Mindegy, mit várok. Mindegy, mennyire várom. Tudom, hogy hol vagyok. Hogy hol kellene lennem. Hogy merre visz az utam. Hogy hol találom ezer holdam.

Keresd te is. Úgy hívják,

otthon.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: