Monoton valóság.

Monotonon megmutatkozik a minden. Magasabbra van emelve összetépett hátsó oldalunk, és csendesen emlékezünk gyilkos altatók dalát dúdolgatva, de minden jellemző hanggal csak egyre mélyebbre kerülsz a semmiből épített valóságodba, az önmagadnak nevezett, parttalan álomlénybe. Igazából még annak sincs csekély jelentősége sem, hogy rém- vagy gyönyörálomról van szó, hiszen nem azért születtél, hogy higgy, vagy hogy épp ne higgy valamiben, hanem hogy rájöjj, hogy teljesen mindegy, hogy van-e egyáltalán valami, amiben hihetnél (te hiteltelen hitetlen), akár még lehet is, úgyis csupán egy görcsös illúzió. Egy mámorvirág-szabdalta rét átokfuttatta fuldoklása. Egy sajgó hársvirág fodrozódó révedezése. Egy soha meg nem gyulladó, égő csipkebokor. Egy mindig rád váró, csaló szökevény. Egy haldokló, szívszakadó mű-vész.
Soha nem igazi. Soha nem létező. Soha, de soha nem valódi.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: