Közöny

 

Mi a közöny szinttelen rabszolgái vagyunk. El sem tudjuk már adni a lélektelenségünk, mert olcsóra szabott áráért hamuba süllyedt semmit kapunk cserébe. Végtelenül vágyódunk az unott érzelmek újracsendülésére, az ezer oldalról érkező ingerek tompítatlan valóságára, de a múltunk ködén semlegesen átrévedező tapasztalat-porciók döngölnek égbe minden ihletett pillanatban. Nincsenek a fentek és lentek, nincsenek véresre imádott életszakok. Nincs változás, hogy megszeressük súlyos sebeink. Felejtünk, álmodunk, terméketlenül harangozunk.
Százszor kimondom, hogy de, és még sincs menekvés saját magam elől.

Te lettél a szabadságom.
Te lettél az újjáéledésem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: