vége.a.vizsgáknak.

Mi az, hogy tavasszal esik a hó?! Jól megmunkált, befogadóképes birkaagyam már egész sokféle-fajta szituációhoz való alkalmazkodásra képessé vált, de a belső, forgó kis köreim ilyenkor már fényes-álmodozós-madárcsicsergős-zöldtündéreregetős mosolygást várnak, nem hópelyheket. Persze, kicsik, kevés, épp csak szállingózik, de ez mégiscsak túlzás.
Jah, hogy január van. És?

A gyermekpszichiátrián már egy csomószor láthattak meztelen. Mármint nem belül, hanem az ottaniak. A lakói. A betegek. Orvosok. Nővérek. Meg a barátnőim is. Mármint hogy őket. Is.
Hiába is! A kollégiumi szoba ablaka nagy, szemben van a gyermekpszichiátria ablakával, a függönyünk pedig szép, bordó, és fehér, de nehéz, ezért ritkán szoktuk elhúzni. De akkor nagyon!

ui.: kategorizálom a bejegyzést ‘Gondolkodom’ címkével, de ezt azért túlzás lenne állítani. Megyek kangoozni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: