töröl.

Áporodott, kicsi bogarak fújnak hangosan a füledbe. Sivít a semmit álmodás langymeleg szaga. Hétfelé visz vidám világod, de nincs is száj az arcomon, amivel mosolyoghatnék. Tudod milyen szomorú ajkak nélkül születni? Álmodban, hang nélkül, erőtlenül, erődet megfeszítve akarni ordítani? Nem tudom a körvonalakat megrajzolni. Mindegyik ujjamon végigpróbáltam a fényt ezernyi sugárba törő, műanyag kristályutánzatokkal díszített gyűrűt, és mindegyiken sebesre dörzsölte a bőröm. Nem való nekem ez. Nem tudok válaszokat, és már kérdéseket sem.
Vajon válság ez, vagy igazi beletörlődés?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: