Még mindig

Két érzet között fekszel, és a sejtelmes kérdések némává koszolnak, de megint csak arra tudlak megkérni, hogy teremtsd meg magad a túlélés legcsekélyebb reménysugara nélkül. Nincs szükséged semmire, hisz nem is birtokolsz semmit, ócska, foltos kölcsönök pedig nem segíthetnek át a hullámfalon túli, innenső tűzpartokra.
Megint egy érzékcsalódás, megint egy elképzelt sugárág, megint olvad a sínek között jéggé fagyott, csillogó hó.
Megint eszembe juttattad a tavasz illatát, és hiába nem létezik, mert most nincs itt, de fog, csak várni kell picit rá.

Ezt nem csak hiszem.
Ezt tudom.

(De vajon melyiknek van nagyobb ereje, a hitnek vagy a tudásnak?)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: