Elképzelem

Lehazudom akár a csillagokat is az égről, a lábaim alá, ösvénynek, csak hogy ne kelljen a földet taposnom. Illúzióból font baldachinom olyan sűrűre szövöm, hogy ki ne lássak a lámpavilágba, a sötét szörnyekkel mintázott, valóságdús pormagányba.

Meg tudnám unni a végtelenséget, de a korlátaim szabom életemmé minden nap.

Nem kell túlkiáltani.
Nem kell túlhinni.
Hisz nincs ebben semmi valódi.
Hogy szeretlek, vagy nem
Azt sem lehet igazából
Tudni.

Csak elképzelni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: