Csodák végén

Sarkadra szorított léleksúlyod ónfosztottan zsibong a semmiben. A mennyiért maradás ócska tapintata sem teszi hasonlóva a tüzes lényeket a víz-itatta földdel, csupán lényegileg eggyé.

Oldj ki magadból
Szeress egésszé

Zárkózz a kalandos síkság hetek végét kivetüléssé szorító malmába.

Jégvilág volt a holnapunk.
Álmos álmodás a végünk.


A világom végi kis kunyhóban még mindig csendesen ülve várok, hátha szilárddá párolgok, és alapot adok égő létezésednek.

 

Mert tudod… csodás vagy.
De a csoda én vagyok.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: