Nemet

 

Szúrja a számat a szomjamat oltó savasság. Belülről! Mézédes, violaszín tavaszod elszíntelenedik a kezemben, mint ahogyan a homokszemek peregnek messzire hamarosan fonnyadóba változó ujjaim között.

 

Fáj a kilyuggatott falad
Búcsúzik réget őrző szavad
De ne veszítsd el lényeged
Hisz torkod fojtva úgyis eltemet
Az úttalanság álmatlan mámora
S mikor az élet paradicsomszagú zátonya
Hangosan mondja a neved
Te bátran mondj nemet
Hisz csak így maradsz szabad.

 

Advertisements

3 hozzászólás to “Nemet”

  1. Egyszerűen imádom, ahogyan – kifested a szavakat
    a gondolat termeiben!! Egy ideje olvaslak és többnyire csodálója lettem
    az elmédnek és nem akartam tudatos lenni, de hát emígyen van ez…
    Remélem nem sértettem meg ezzel senkit…

  2. Örülök, ha lecsapódik, és persze, ha tetszik.
    Azt viszont nem értem, hogy hogyan sérthetnél meg ezzel (akárkit). ?

    • Számomra a lecsapódás mást jelképez, de
      nyelvedre fordítva igen, “lecsapódik” és tetszik 🙂
      Mondjuk úgy sérthetnék meg valakit, bárkit, hogy
      nem tetszik, amit és ahogyan hozzád támasztok.
      De igen jó képeid vannak és szó se róla,
      kikezdhetetlen jól írod és fested meg a szavaidat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: