Hócsók

Hogy hullámzanak a hópelyhek a saras-salakos úton száguldó szirttelenségek felett! Kavargok halomba simogatott mosollyal, édességet csókolok a bőrödre, izzadttá váló foltok tompa körvonalait kiemelve. Hangokból épített falakkal vettem körbe magam a sárga avart barnává kapargatva.

Nem akarom nem tudni, hogy mit szerettem volna.

Irányadó sorok énekelnek szirének számadó szavával, de nincs múlt a nemlétezésünkért.

Ne higgy már megint olcsó lepkeálomban.
Ne akarj szavakat szabdalva jajgatni!
Ne szórakoztasd magad álnok átokkárként.
Ne magyarázkodj.
Ne tervezz.
Csak szeress tovább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: