Tovább

A fehér csíkkal összekötött betontömbök közötti résből koszos füst száll felfelé, apró szemcséivel visszaverve a kora reggeli vasútállomásra mosolygó napfény novemberi sugarait. Keserédes hangszerelés szól a háttérben és megmondtam már tegnap, hogy minden, amiért élni tudok, benne foglaltatik egy álmos hétfő reggelében. Olyan képek idéződnek ezen a helyen, melyekben fordult és tört és ép-ült a sorsom, s melyekért éveket adok és életet kapok.

Megszólított a jel, és újfent tudatosult, hogy nem Te mentél el,
hanem mi haladtunk tovább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: