szívfüst

Valahogy olyan füstösen vörös az akusztikája mindennek. A keresztbe szabott rácsok előtt hallgatom vonzó baritonod, kihúzott szemekkel és mocsársalakkal terhelve. <Vonz a fényed.> S hiába berreg mellettem egy koszos autó, villódzó lámpája csak a körívben gurgulázó, nyitott ajtókat hirdető reklámtáblára emlékezet. <elenged.és> Jut még nekünk a makacs-mókás ölelések szívet nevettető lángjából!

Nem kell elrontani, nem kell megjavítani, csak hinni.

A napvilágban.

És én hiszek. Benned. Nagyon.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: