Nyílhangulat

Kemény hangok döftek dúvad módjára, a kifordított színek alagutakban száguldó ismerős sziluettjét arcod szélére lehelve. Firkaszívek kérdeztek a két szélsőség középálmából. Megint csak hangulat volt a világ! És megint csak a törött cserépdarabokra irigykedve érezted a tarkódból induló, bőrödet szemből rázó baráti ölelést.
Mennyire megrémiszt a mellizmaimat könnyesre szorító, víz melletti messze színházból eredő szimmetriagondolat, hogy más vezeti életbe rózsaszín felhőből simogatott, hatalmas-szép szemű szemű gyermeked.
Mennyire hiányzol…
Nem is tudom, milyen mondattal kezdjem. Vagy fejezzem be.
De kell a nyílvilág.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: