Kesztyű

Feketére lakkozott, puhává szabdalt kezemmel simítom végig hatalmat lépcsővé varázsoló, álmos ölelésed. A rácsos ablak előtt ringatózó, levelektől duzzadó fák – láttam őket! – már korábban is bájvörösen álmodoztak és marták a fényt a szobában csendesen ülő dirib-darabok földre harapott felszínén. Héjuk haragosan habzik a csuklódon futó vérerek kanyargós vonalát utánozva. Kérdezem én, hogy állaid koppanó távolodása felvisz-e a zuhanó, illatozó szárnyak bőrödet átszúró elágazódásához?

Nem tudom a választ.
Talán nem is fontos.
A végén úgyis csend lesz.
Jófajta, reméljük.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: