Fényösvény

Misztifikált félemberek ültek ma a félhomályban, ezer élményt megtagadó nemeket sugallva a cigarettafüst szépében. Lávaként zubogó martalóc ónvadon volt lelkem a sebes zubogásban, s nem kérkedett kerek kérdésék nedvét széjjel süvíteni a semmiben… De elmondta nekem a titkot, egy ősz hajú asszony tisztás-selymes, érdes-édes kezei között mosolyogva, amit kérve kérlek, ne adj tovább senkinek, hogy “van Isten.” S én hitem a felelős térdigburkolózás erőszakot táncoló fekete boglyában a földig hajolva adott tapsot a kócos pörgésnek, az életeket erdős hegyoldalakká varázsoló harcos szabadságnak, hogy  a szeretet van és létezik, és eljön a nap, mikor már nem lesz mit írnunk, mert szívott szívünk egységélmény lesz a szemlélődés vad sugarában. De addig égünk és vígan dalolunk, és még a holdat is magunk elé törjük tépett énünk ökölsikolyt kereső parton futásában.

Hiányzik a nagyon.
De keresve kérek.
És útközben élek.

S ha a végén úgyis elbukom…
Érted megérte remélnem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: