v-ár-va


Füstödön át óriásszemek pörögnek

Összeálmodunk kopott, zárt valót

Halványan suttog a mögötted

Soha nem látott-ízlelt csalód

.

Petyhüdten mosolygó szemhéjam mutogatom csillagokat kiabálva, fénytől szennyezett éjszakába, és halmosan pillogom ébernek képzelt, duzzadtan didergő szádat, két lépéssel hátra fájt ölelésed, de a tintaillatú, rajzolt világ megint szembesít széptelen szövevényeddel.
Hogy nem vagy itt.
Hogy megint csak várok.
És hiába a tudás és a már csapásiránnyá pecsételt majdani bölcsesség,
azért rossz egyedül ébredni.
Lefeküdni pedig pláne.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: