érzésTElenség

Mely hegyek közt fekvő lélegzetvirág pihentet legpuhább álmokba? Ingoványos hatalom rajzolja körbe a fehér, sípoló liliomokkal mintázott ösvényed, s a megérkezés utáni sandán süvítő vágyódás tartja legyezőszerű görcsbe ránduló tenyered. Néha kellemmel teli a semmit-nem-sikítás szagtalan sivatagja, máskor pihe-puha fordított betűk is a falon átsüvítő fényt szórják hangvilágba. Egymáshoz nem illeszkedő, nyilalló szíveket mérlegelsz sötét, fáradt arcú szemekbe nézve és tudod, mennyi mesét hazudtál már magadnak tizennyolc talpalatnyi magasságba, de…

Nem Te kellesz nekem, csak az érzés, amit Melletted éreztem.
De ezt csak Tőled kaphatom meg.

attól félek

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: