Csapásirány.

Mennyből az aggyal, saját magamnak adott, fagyban zipzározott pofonnal távozom. Már a gondolat sincsen meg, hogy simává facsart-szabdalt tincseim a külvilág páráját magába olvasztó, hamvadó haraggá kérjem. Tudom, hogy a Fénynek milyen ívben kell a szárnyaim hűlt helyét elfoglalni, s talpam töpörödött lenyomata melyik, gyémántcseppekből csurranó felhő felett kell lásson napvilágot. Feltettem a kérdést a csalfa szerelmeseknek a füstös, bortinta-itatta folyosón, s már nincs visszaút a válaszból, hogy valóban ráérsz boldogtalannak lenni?

Keresek.

Találok.

Megindultam hazafelé.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: