Tantermi.

 

Fényes szövetdarab szabadul biggyedt mosolyodat marcangoló, köríves sugárdarabok helyett.
Csontjaid szakadnak értelemmel éltté, gomolygó fészekűrök marnak várakozóvá.

 

Zümmögő hársvirágok fonódnak szederjes alagúttá körülötted.
Nyakadat körbeforrja a mozdíthatatlan kezek ellenző, tüzes üteme.
Napfolton ülő, ölelő évek törik csuklódat szilánkosra.

Nem akarsz itt maradni.

Szabadulni vágysz.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: