Ablak


A vonat ablakából az állomáson kitekintve igen nehéz megállapítani, hogy a mellettünk lévő másik vonat indult-e meg, vagy pedig mi. Keresni kell egy fix pontot a tekinteteddel, az majd segít eldönteni.

Jó, ha nem változik minden percben cserfes véleményem. Igyekszem szavakkal ki nem fejezni az arcomba omló tincsek változást suttogó irdatlan illatát, de hamis tónusokkal szegélyezett, koppanó visszhangokat éneklő ösvényem unos-untig ismételt mondataiban én még mindig érzem a Megváltás zajszabályos ígéretét. Mert erről álmodott csaló, vigasztalan világom egy éjféltől nem háborgatott, latordús éjszakán, a fémkeretes lépcső legalsó fokát meztelenre izzadt bőrömmel érintve. Az egész világ egy nagy jelképáradat (és semmiképp nem halmaz, ahhoz túlzottan dinamikus)! És csak tudnunk kellene sötétben is olvasni a végtelen tér válaszait, még akkor is, ha már rég megtudtuk azt a fekete tollal festett választ egy görnyedt hátú életben, hogy gyermekem, titok az nincsen.

De én továbbra is azt mondom, hogy tükörnek lenni fárasztóan jó,

és maradok is,

amíg bírok.

Valamivel.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: