zöldélet


Mindannyian hiszünk egy megváltó állapot sarjadzásában,
hogy pupillánk tágulását nem ördögi fortélyok, hanem magasztos önátadás szüli
majd napvilágra, de képtelenek vagyunk szembenézni a bányák és barlangok mélyén
légtelen vulkánként feltörő társtalanságunkkal. Teljesen jól érezzük magunkat a
mai napi káoszálmokban, keretet és szabadságot adunk kiürült létezésünknek, de
a gyökerek feléd rejtett százszorszépféle sokszorozódása értelmet ad a
karmánkban rejlő karikatúrának? Ki meri kimondani a végtelent, ki tud a
tükröddel szemben párhuzamos tükröt állítani simává törés nélkül? Miért nem
tudsz a földön lágyan-álmatagon elterülve igent mondani életeken át tartó,
pótot pótoló cselekvések helyett? Minden tett csak menekülés a menekülés elől,
minden kopasz sarjvirágban ott van az eleven mámor ígérete, de napról napra
őrülő, szögekbe kényszerített ízeid felett a hatalmat senki nem tudja
birtokolni, csak te. Neked viszont eszed leghalványabb ágában sincs értelmet
álmodni, egyszerű szavakat hallgató fülekbe sikoltani, hisz a tökély olyan
képsivársággal szembesíthetne, amelyre még nem vagy felkészülve. Még
irtózatosan pici vagy.

Vagyok.

De ha megérek rá, a
legéletteltelibb vörösnek adok majd Életet.

Addig maradok pici, éretlen

és nagyon zöld.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: