Ruszki “romantika”

“akikkel sohasem ismerkedett meg; csak elsuhantak
mellette, és egy-két napig a veszteség reménytelen érzését hagyták maguk után,
amitől a szépség azzá válik, ami: az arany mennyországgal szemben álló távoli,
magányos fa; fodrozódó fény egy híd belső ívén, olyan dolog, amit teljesen
lehetetlen megragadni” Vladimir Nabokov – Nevetés a sötétben

Imádom az oroszokat. Az íróik
közül sokan valami plusszal vannak megáldva, valami olyan lenyűgöző, romantikus
realizmussal (az okosok egyébként ezt modernizmusnak nevezik, milyen jó, hogy nem vagyok okos), elképesztő léleklátással, hogy csak veszem a nagy (és irigy)
levegőket a soraik láttán. Úgy játszanak a szavakkal, hogy fogalmad sincs,
miről olvasol, mégis testedet rázóan zokogsz.

Ha
valaki Nabokovot tervez a kezébe venni, ajánlom szíves figyelmébe a Lolitát, mely
egy felnőtt férfi és egy tizenéves kislány hátborzongató, és mégis
gyönyörteljes kapcsolatáról mesél. Ha ezek után elnyerte a tetszést, lehet
falni a könyveket, hiszen az Európa Könyvkiadónak köszönhetően már számtalan
darabot olvashatunk magyarul is. Engem személy szerint az Ada tett
Nabokov-függővé, de nem ajánlom első olvasmánynak, terjedelme és fajsúlya okán.
Második-harmadiknak viszont kiváló.

Üdvözlöm
a Veeneket!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: