Olaj

A
napraforgók barnára hervadtával keresem a Mestert, a törött szívedet, ahogy
elérhetetlenül csüng töprengő tekintetem régen elmúltat idéző, kalapos
öregurakon nyugvó malmán. Soha ki nem mondott szavak az éjszakába szenvedve
szülnek hamis kétséget, de a formáló erők papíron áttetsző szobamagánya még a
bontvány-maradvány halmokkal körülvett zöld párnadombokon sem nyer értelmet.
Szeretném hinni, hogy cinikus árnyvilágom nem fedi be örökre az általányos
kétségbeesést.

Fájni
akarok.

Érezni.

Élni.

És Téged, Te ismeretlen arcú, világító szemű kősziklajövevény

Egyszer, úgy hiszem

Szívemből foglak szeretni

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: